Avagy egy teljesen objektív és egy teljesen szubjektív beszámoló két decemberi találkozóról
www.puntoclub.hu oldalra. Körülbelül ezzel párhuzamosan indult be Budapesten a Puntos társasági élet, aminek következménye, hogy a pesti (budapesti és Pest megyei) Punto fanok heti rendszerességgel találkoznak.
Stu, a pestiek egyik legaktívabb tagja felvetette: találkozzanak a Borsod megyei és a fővárosi Punto tulajok egy köztes helyszínen. Hamar egyezség született a helyszínről és az időpontról: 2006. december 3-a, 10 óra, Kecskemét, Tesco parkoló.
A Fővárosból indulók reggel fél 9-re beszélték meg az indulás előtti összefutást a pesterzsébeti Tesco parkolójába, ahol aztán a résztvevők többsége már nyolc után pár perccel a parkolóban várta az indulást. Egy kis tere-fere, ismerkedés után több mint egy tucat autó indult el az M5-ös autópályán Kecskemétre.
A társaság elegánsan, kultúráltan levonult Kecskemétre, ahol néhányan már várták őket. Ott is volt egy kis ismerkedés, a régebbi ismerősök örömmel köszöntötték egymást. Megnéztük egymás autóját, meghallgattuk az újonnan felszerelt kipufogókat és az új hifi komponenseket. Sissy és Yaneeka autójára felkerültek a hovatartozásukat (www.puntoclub.hu) alátámasztó matricák, melyen összesen 10-12 kéz dolgozott, hogy középre, vízszintesen legyenek elhelyezve. :)
Közben Agyrém megmutatta, hogyan lehet sodródni egy Fiat Puntoval. Bárminek is nevezzük a mutatványát, szórakoztató és mutatós volt.
Miután összeállt a csapat és a későn érkezők is megérkeztek, a Punto karaván megmutatta magát a városnak. Ez a karavánozás Kecskemét belvárosában egy élmény volt, ami sokáig tartott. Sajnos 600 méter megtétele 40 percbe került, mert a jelzőlámpák beállítása miatt, egy szabad jelzésen csak 4-5 autó fért át, a közel húsz tagot számláló autókonvoj gyorsan szétszakadt.
Emiatt a közös autózás nem folytatódott, célba vette a csapat a másik bevásárlóközpontot, ahol ebédidő lévén táplálkozás volt a cél. Odaérvén derült ki, egyetlen olyan hely sem volt, ahova a harminc fő körüli társaság elfért volna. Ekkor jutott eszébe Oktatótibi barátunknak, hogy tud egy remek csárdát, ahol az ételben még sosem csalódott, nagy parkolóval rendelkezik, s ülőhely és asztal is akad bőven. Közben visszaindult a csapat az autókhoz, de szembetalálkoztunk egy széken ülő, kedves, mosolygós mikulással. Bbb barátunk kihasználva az alkalmat, beleült a Mikulás ölébe, akinek arcán azonnal látszott a rémület.
Abban a percben bánta meg, hogy elvállalta ezt a könnyűnek tűnő hétvégi munkát. Bizony, azok a percei nem voltak könnyűek. Bbb barátunk elkapott még egy huszas évei elején járó hölgy krampuszt is, egyikük örömére, másikuk bánatára.
A csapat átvonult a frissen ajánlott csárdába, ahol mindenki megtalálhatta a megfelelő ételt. Hosszasan időzött itt a csapat beszélgetve, üdítőt iszogatva, finom ételt eszegetve.
A következő program a kecskeméti vadaspark (állatkert?) megtekintése volt, ahol a csapat két részre szakadt. A csapat egyik fele bement és körülnézett, másik fele kint beszélgetett, sztorizott. Mindkét csapat jól érezte magát.
Ezután már csak a hazaindulás maradt hátra, a pesti különítmény erősen sötétedés után indult el a fővárosba.
Az utat megszakították egy benzinkúton, ahol még hosszasan beszélgettek egy-egy forró kávé, tea vagy más lélekmelegítő ital társaságában. Ott elbúcsúzott egymástól mindenki, s a főváros határáig tartó együtt autózás után, lassan elfogyott a csapat – a résztvevők villogások, integetések kíséretében vettek búcsút egymástól a hosszú de vidám, élményekkel teli nap után.
Ekkor azt hittem, ez a találkozó volt december hónap legkellemesebb Puntos eseménye. A napot szép autók, kellemes, kedves emberek társaságán töltöttük. Mi kell még? Ezúton is köszönet mindenkinek, aki eljött.
És most jön az, ami nem szokás az írott médiában: a gyökeres stílusváltás. :) Az alábbi eseményről ugyanis nem tudok többes szám, harmadik személyben írni.
Mi pesti Punto fanok továbbra is összejártunk, a találkozók addigi helyszínét - a hideg és sötét Tesco parkolót - a kellemesebb Pólus Center központi részére cseréltük le. Aztán a mi rendezvényszervezőnk (Sissy) felajánlotta, hogy december 22-én pénteken, ne a szokásos találkozót tartsuk, hanem a munkahelyéül szolgáló panziót foglaljuk el, s csapjunk egy ünnepi vacsorát. Nem volt min gondolkodni.
Sissyvel a nagy napon már délelőtt 11-kor találkoztunk, s kimentünk Budaörsre a panzióba. Kicsit díszítettük a termet, az asztalokat összetologattuk, beszélgettünk s vártuk a többieket. Délután kettő óra körül érkezett Csizi és Yaneeka, akikkel gyorsan elindultunk vásárolni. Cél a budafoki piac volt, amiről út közben derült ki: egyikünk sem tudja hol van…
Pár kilométer után visszafordultunk s a közeli – mindannyiunk által ismert – madaras teszkóba mentünk. Rengeteg dolgot kellett vennünk, s mindent gyorsan összekapkodtunk, csak az alkoholt tároló polcoknál vesztettünk a lendületből: itt bizony nehéz volt a döntés. Mindettől függetlenül a vásárlás nagy élmény volt. Szívesen mennék ezentúl ezzel a csapattal vásárolni.
Minden problémát megoldva igyekeztünk a pénztárhoz, ahol az előttünk sorban álló szimpatikus fiatalembernek nem tetszett a jókedvünk (boldog karácsonyt és új évet kívánunk neki ezúton is!), s megígérte, megvár bennünket a kijáratnál. Fizetés után azonnal távoztunk is, de nem várt meg…
Szegény Csizinek ekkor kezdődött a kálváriája, amikor is véletlenül a fejére csaptam a csomagtartó tetejét (bocs, Csizi!)
Visszamentünk a panzióba, az italokat betettük a hűtőbe, kipakoltunk a szatyrokból s vártuk a többieket, közben Yaneeka felszeletelte – felkockázta a husit.
Aztán lassan jöttek a többiek is. Ha hű akarnék lenni a pontos beszámolóhoz, le kellene írnom, kik, milyen sorrendben érkeztek. Ez nem megy, ne haragudjatok, egyszerűen nem emlékszem rá. Közben szegény Csizi kálváriája folytatódott: rövid időn belül további kétszer verte be a fejét a Puntom csomagtértetejének alján lévő zárba. Szegény…
Közben a hangulat meredeken emelkedett, a pörkölt nagyon lassan főtt, de iszonyat gyorsan párolgott. Néhányan kifordultak önmagukból s olyat tettek, amit talán még sose:. DerMedve sütemény alapanyagot gyúrt,
Yaneeka a pörköltre figyelt hihetetlen műgonddal, Csizivel nokedlit szaggattunk és pecáztunk,
aztán DerMedve ebbe is besegített. Persze Erikának, David Joy kedves nejének segítettünk Csizivel a sütemény összeállításában is, vágtuk a banánt a keze alá.
Mindenki más is tevékenyen részt vett a műveletben: MimiP a sütiben segített, Sissy gondos háziasszonyként tett – vett, söpört és felmosott utánunk,
David Joy lelkiismeretes apaként pici Petrát, imádnivaló egy éves kislányukat pesztrálta s próbálta elaltatni. Itatással is próbálkozott a gyorsabb hatás érdekében, de Petra nem álmosabb, hanem egyre táncosabb lett. Videó mellékelve a galériában. :)
Amikor végre a husi a pörköltben omlósra főtt (s az összes leve elpárolgott), a süti kezdett jó állapotura dermedni a hűtőben és a párkányon (egyszóval minden elkészült), beállított a két késő oszlopos tag: BluElefantino és Stu(Elefantino).
Ebbéli örömükben a lányok megterítettek gyorsan, s asztalhoz terelték a népet. Volt egy pici szertartás, hiszen Sissy megérdemelt egy csokor virágot a szervezésért és a helyszín rendelkezésre - bocsátásáért.
Örömmel konstatáltuk, hogy az étel jól sikerült, nem is hagytunk belőle. Amikor elfogyott, kezdődött a műsor. BluElefantino és Csizi elbeszélgettek (bocsánat: bazseváltak) az élet nagy dolgairól. A műsor első rangú volt, a teljes társaság hangosan nevetett. Néha az előadó művészek is. Szerencsére résen voltam, eme művüket sikerült felvennem egy fényképezőgép segítségével, átmenekítvén az utókor számára.
Miután mindenki kinevette magát, elkezdődött az Activity parti. A résztvevőkből három csapatot alakítottunk s elindult a játék. Hosszú ideig játszottunk, de néhány emberre szombaton munka, rokonlátogatás és egyéb elfoglaltság várt, ezért a búcsú mezejére léptek. Ekkor már éjjel két óra után jártunk, közeledett a mutató a hármas számhoz.
A hangulat kicsit leült (pár percre), de DerMedve kitalálta, átmenti a képeket egy notebookra. Megtette, s ott végignéztük a képeket, videókat. A hangulat ismét gyorsan emelkedett, a képek mindenki arcára mosolyt csaltak. Többször végignéztük, mindannyiszor új részlet észrevéve, ami okot adott újabb vidámságra. A társaság négy óra után indult egy számára megfelelő ágyat keresni rövid pihenés céljából. Néhányan hajnali fél 6-ig iszogattak, néhányan aludni tértek.
Kevés pihenés után a csapat dél körül kezdett összeállni. Megfőtt a reggelire vásárolt virsli, fogyott is rendesen. Pár órai beszélgetés, élmények újbóli átbeszélése után az utolsó emberek három óra után hagyták el a panziót. Csak Sissy maradt – romokat tűntetni, kicsit takarítani.
Hazajöttem, feljöttem a puntoclubra, s láttam, bbb már délelőtt 10 órakor várta az élménybeszámolót. Húúúúú Bence, mi akkor még aludtunk!!! :)
Bizton állíthatom: életem 28 éve alatt ennyire jó buliban még nem jártam. Próbálom az ott átélteket papírra vetni s átadni ezúton az érdeklődőknek, de nincs ember, akinek a szókincsével papírra vethető lenne a buli valódi hangulata.
Egy maradt csak hátra:
Sissy, köszönjük a helyszínt és a gondos vendéglátást, s ezúton köszönöm mindenkinek aki eljött! Egy felejthetetlen bulit kerekítettetek!!!!
Képek és videók a galériában megtalálhatóak:
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
látjátok én ezért sajnálom nagyon, hogy nem tudtam menni :( viszont a következőn ott leszek! (és ezt vehetitek fenyegetésnek is)
--
nekem csak egy teherautó jutott :)
Csizi hagyjuk a témát, már így is zavarban vagyok...:D :)
Tudhatnád, hogy számíthatsz rám :)
Sissy, és aki ott volt? :D ;) :)
Annyira éreztem, hogy benyomod azt a képet...!:D
Mindenkinek, aki nem volt ott: AZ CSAK EGY BEÁLLÍTOTT KÉP, SÖRT MÉG ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM, VISZONT NAGYON HÁZIAS VAGYOK!:D
Én is naggggyon jól éreztem magam amíg ott tudtam lenni!!!
A kici cápát egymászra tálált olán mint eggy kici cálááád! :)
Blu
Szia, sziasztok!
Örülök, ha olvashatónak tartod a beszámolót. :-D
Igen a valósághoz hozzá tartozik, hogy nem voltál részeg, ami történt valahol az én autóm hibája. :-)
Amúgy megírtam ezt a beszámolót, de ha Csizi nem küzdi fel az oldalra, senki sem olvashatná itt el. :-) Köszi Csizi a műveletet!!! THX!!!
Baráti üdv mindenkinek:
Krisztián
Krisz, ez az kis szösszenet nagyon ott van a szeren :)
Azt hozzá kell tennem, hogy az utolsó 2 csomagtartóba fejelés, nem azért volt, mert részeg voltam, hanem, mert nem nyomja ki a teleszkóp a csomagtartó ajtót rendesen :)
Köszi mindenkinek a részvételt, felejthetetlen volt, az tuti.