Páran biztos ismeritek már az érzést, mikor az ülésetek eléri azt az elhasználtsági fokot, mikor már kényelmetlen benne utazni. Az ilyen kiült ülés elég kellemetlen dolog, egy idő után bizony már nehéz utazni, fáradtan száll ki az ember a volán mögül. Erre a problémára született a megoldás, hogy elviszi az ember az ülést egy jó kárpitoshoz, aki megcsinálja nekünk :) Csakhogy én abba a hibába estem, hogy olyan kárpitoshoz vittem el, aki nem csinálta meg túl jól. Kicsit keményített rajta, de sokáig nem bírta a gyári szivacs ezen megerősítés ellenére sem. Így született meg az elhatározás, hogy megcsinálom magamnak... Bár ne tettem volna!

Hogy miért mondom, hogy bár ne tettem volna? Mert olyan kemény munka ezt megoldani, amire nem is számítottam volna. Gondoltam két nap elég lesz hozzá... Tévedtem! Ugyan két nap kemény munka után már sikerült az ülőlapot kifaragnom a szivacsból, mégse tudtam összerakni az ülésem. Hiányzott ugyanis pár apróság, de erről majd később, most nézzük az elejéről...

Gondoltam kétféle habszivacsból fogom kifaragni a dolgokat, így meg is vettem az Eurofoam Kft. K5078-as habszivacsából egy 60*60*20-as, míg a N3038-asból egy 60*60*10cm-es tömböt. Végül a normál keménységűt nem is használtam fel, így most van egy feles táblám... (jó lesz majd mondjuk a kartámasz készítésekor, kárba nem fog veszni, az tuti ;))
Ugye említettem, hogy már volt kárpitosnál az ülés. Nos az elmondása szerint NEM VÁLLALTÁK az ülőlap formaöntését, és valami drótokat emlegetett indokként. Nem is értettem milyen drótokról lehet szó, mindaddig, míg el nem kezdtem a bontást.

Ekkor vált láthatóvá a kárpitos ember munkája is, ahogy megerősítette a gyári szivacs oldalát. Eddig bírta a kiképzést (kevesebb, mint fél évig, már jópár hónapja szenvedtem vele). Megtaláltam a drótokat is, ezek tartják a huzat kocskás közepét, ezek miatt van olyan klassz kagylós formája az ülésnek. Nosza a drótokat felszabadítottam, a huzattól megfosztottam a gyári szivacsot, ami a faragványom mintája lett.

	Ezen a képen jól látszik a kockák közti drótháló. A szivacsban lévő dróthálóhoz ez a háló gyorskötözővel volt hozzáfogatva, végül én is ezt a megoldást választottam. (Szerintem gyárilag nem így volt összefogva, de ez mellékes kérdés) Még egy érdekes dolog volt, hogy a gyári szivacsot én megtartottam tartaléknak, így azt nem boríthattam szét, nem szedhettem ki belőle a saját keretét!

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor nekiállhatunk az új ülőfelület kialakításának. Mint mondtam, egy 60*60*20cm-es tömbből faragtam ki, így maradt egy kis felesleg is. (bár úgy mértem, hogy csak 46cm széles a szivacs, mégis alig 5-6cm-es keret maradt, tehát jó döntés volt nagyobb darabot venni).
A faragáshoz fémfűrészlapot, tapétavágókést, és flexet használtam lamellás P80 csiszolókoronggal. Na ez egy iszonyú piszkos munka! Annyi port termel csiszoláskor a szivacs, amennyit elképzelni nem lehet...

Ebből a tömbből álltam neki a nagyon sok türelmet, kreativitást, állóképességet igénylő faragómunkának. Igen jól olvastátok, kell az állóképesség, mert több, mint 10 órán keresztül vágtam, faragtam, csiszoltam ezt a kemény habszivacstömböt, mire elérte végleges formáját! Persze ezt két napra elosztva kell érteni, de ilyen körülmények között iszonyú kemény feladat volt. (természetesen fülvédő, szemüveg, és pormaszk viselése kötelező!)

A végleges forma elérése után jöhetett a huzat visszahúzása, ami iszonyú kemény feladat volt. (itt még megpróbáltam, hátha a normál puhaságú szivacsból érdemes még egy vékonyabb réteget ráragasztani, de úgy döntöttem nem érdemes, na meg csak jobban megnehezítette volna a dolgom). Jöhetett a drótháló :) Köracélból vágtam megfelelő darabokat, és azokat beszúrtam a szivacs megfelelő helyeire, ahogy a gyáriban is volt. Arra azért érdemes figyelni, hogy a megfelelő összekötő pontokra előbb húzzuk be a gyorskötözőt, és csak utána szúrjuk az acélt, fordítva sokkal nehezebb lenne...
Miután ezzel kész voltam, a huzatot összehúztam a gyorskötözőkkel, így ismét kialakult rajta a kockás rész, és viszonylag egyenesen sikerült visszahúzni a helyére. Persze ezután még az ülés fémbölcsőjébe is vissza kellett rakni...

Azt tudni kell még, hogy mivel jóformán minta nélkül kellett dolgozni, ezért sokszor belepróbáltam a helyére az ülőlapot, illetve többször is megpróbáltam a huzatot visszahúzni rá, még mielőtt kész lettem volna. Szerintem megérte vele ennyit dolgozni, de ez majd úgy is csak párezer km után fog kiderülni...

És ami a legfontosabb: SENKINEK NEM AJÁNLOM, HOGY NEKIÁLLJON ÖNMAGA MEGCSINÁLNI!